Magyar kurátorok gyakran megfogalmazták: „Nincs kritikus művészet Magyarországon”. Pedig kedvenc Fenesztránk jobboldali hasábjában (a dezambiguáció alatt közvetlenül) a felsorolt banner-link kollekció magyar művészek által alkotott kritikus művek csupán kiragadott példáira mutat.
Lehetséges, hogy a kritikus művészetre kiváncsi, azt felkarolni vágyó kurátorok nem ismerik ezeket a műveket?
Bárhogy is legyen, mától fogva a Fenesztra ezt a kommunikációs űrt igyekszik kitölteni, azzal, hogy közelebb hoz egymáshoz kritikus művészt és kritikus művészetet pártoló kurátort.
Sőt, mindaddig míg valamely kritikus képzőművészeti alkotás nem talál kurátori pártfogásra, hogy publikumához eljuthasson, a fenesztrátori gondviselésnek köszönhetően válik publikussá.
Első bejegyzésünkben az NMA projektről készült audiovizuális összefoglalót fenesztráljuk.
Az NMA projekt művészei (Antal Balázs, Farkas Roland, Horváth Tibor, Mécs Miklós és Radics Márk) a mai magyar hivatalos közbeszédben és a hétköznapi élet egyes szegmenseiben tapasztalható nemzeti túlfűtöttségtől való émelygésüknek adnak kifejezést. Az NMA alkotói az életünk egyre több területén megnyilvánuló tekintélyelvűség, irányíthatnámság és az ettől elmaradhatatlan, ezt tápláló követői, sőt dicshimnifikátori szellem iránti elítélő attitűdjüket is kifejezik, amikor a nemzeti szimbólumokkal ironikusan operáló montázsaikat a kiállító teremben és weboldalukon publikálják. Ezek a művészek nem a nemzeti szimbólumokat illetik kritikával (Hogyan lehet egy szimbólumot kritizálni? Miért lehetne felelős egy szimbólum?), hanem azok használatának bizonyos módozatait kifogásolják. Továbbá gyerekes vagy rosszindulatú azt feltételezni (sajnos megtörtént), hogy az NMA művészei nemzeti érzéseket kívántak volna sértegetni, amikor kiállításukat egy olyan területen rendezték meg (Erdélyben), ahol a helyi lakosság, nemzeti kisebbségként, a nemzetállami berendezkedés áldozataként éli mindennapjait. Érthető, hogy egy ilyen beavatkozást ott sajátos érzékenységgel fogadnak. Éppen ezért figyelemre méltó, hogy a kiállítás helyi sajtóban megjelent visszhangja nagyobb mértékben volt pozitív, mint elutasító. A kritikus művészet mindenhol felüdítő!
