A fenesztra első bejegyzésében a magyar kritikus művészet publikálására tett ígéretet (lásd az oldal legalján). Ezt a művészetet egyesek akkor észre sem vették, vagy kevésnek érezték. Hála az MMA működésének, az azóta egyre inkább szárba szökő politikai művészet 2014 március 14-én, a Szabad Művészek és mások által kezdeményezett akcióban, egyfajta csúcsra ért Magyarországon. (Ne feledjük, hogy a beavatkozó művészet fejlődésében milyen fontos szerepe volt az NMA művészcsoportnak is, melynek születését ugyanúgy az MMA léte váltotta ki. Lásd a fenesztra korábbi bejegyzéseinek zömét.) A mostani "csúcsteljesítményhez", illő módon az MMA maga szolgáltatta a helyszínt (bár talán kissé túlzott mértékű ráfordítással…) saját rezidenciájának díszes előterében.
E történetben legörömtelibb mozzanat számunkra az, hogy a március 14-én előadott proteszt performansz nemcsak művészek, hanem kurátorok, elméleti alkotók és politikai aktivisták közös produkciója volt. (lásd a szerzők pontos felsorolását itt.) Nem úgy, hogy a kurátor szervez, a művész duzzog és a kritikus élcelődik, hanem mindenki egyformán a barikádokon! Egyformán kreatívan, egyformán bőrüket kockáztatva és így tovább…
Miniszterelnöki, főpolgármesteri, ex-plagizátori és minden egyéb szinten képviselte magát a nagyérdemű közönség is. Persze, ha ki-zoomolunk kissé a képből, ezeket a szereplőket is a performansz közreműködőinek lehet tekinteni. Végtére a kultúra afféle kollektív termék… és ma még az sem világos, hogy a kezdeményező szerzőknél kevesebbet vagy többet kockáztattak részvételükkel ezek az alkotótársak.
Nagyon fontosnak érezzük a performansz „további” résztvevőinek szerepét is, akik az utca másik oldaláról járultak hozzá a jelentésalkotáshoz. Itt megint csak a kollektíva összetételét kell dicsérnünk, minthogy a művészek, művészettörténészek, tanárok, egyetemi hallgatók, intézményvezetők, publicisták, filozófusok és egyéb lelkes emberek olyan egyvelege skandálta egybecsengő véleményét az utca túlsó oldala felé, mely megint csak reménnyel tölt el bennünket, blogírókat, arra nézvést, hogy a kapitalista munkamegosztás nem verte teljesen szét a rokon szellemű emberek közösségét és nem tudta rájuk erőszakolni az egymás kizsákmányolására és utálatára kijelölt szerepeiket.
Nézzük tehát az eseményről készült eddigi legkimerítőbb sajtóösszefoglalót, mely igyekszik a napi médiasüllyesztőből kimenteni a hosszabb távra megőrzendő képeket.
Külön respekt és köszönet illeti Kökényesi Gábort és a hir24.hu-t, amiért önzetlenül rendelkezésünkre bocsátották az eseményről készített dokumentum-felvételeiket.
